Akhilleusz szüleinek az esküvője miatt tört ki a trójai háború.
Na nem közvetlenül, de minden ott kezdődött, hogy Péleusz phthiai király és Thetisz tengeristennő mennyegzőjére egy bizonyos Erisz istennő nem kapott meghívást. Márpedig Erisz a viszály istennőjeként nem hagyhatta megtorlás nélkül ezt a sértést. Ezért dobta a "legszebb nőnek" felirattal ellátott almát Athéné, Aphrodité és Héra közé, és mint tudjuk, Parisra bízták a döntést, aki végül a legszebb nő szerelméért Aphroditét választotta. A világszép Helené viszont éppen férjhez ment Menelaoszhoz, de a szerelem istennőjét ez nem tántorította vissza attól, hogy az eseményeket olyképpen befolyásolja, hogy Paris hamarosan Spártában kössön ki, majd megszöktesse Helenét, és a konfliktus békés rendezése helyett a háborút válasszák. Hát így kezdődött minden, bár közben eltelt jó néhány év.
Több verzió is létezik arról, hogyan vált Akhilleusz majdnem sebezhetetlenné. A népszerűbb mindenképpen az, hogy anyja, Thétisz, a Styx, az alvilág folyójának vizébe mártotta, de a bokájánál fogta, így a sarka volt testének sebezhető pontja. És miért kezdődött ez az egész hercehurca? Mert megjósolták, hogy a fiú 1) hatalmasabb lesz apjánál - ezért nem Zeusz vette el Thétiszt, pedig kinézte magának, viszont saját vesztét mégsem akarta, 2) ha elmegy Trójába, dicsőséget szerez ugyan, de meghal, ha viszont nem lesz harcos (és így Trójába sem jut el), hosszú élet vár rá és boldog családi élet. Thétisz sejtette, hogy emiatt fia élete veszélyben lesz, ezért próbálta védeni gyermekét. Péleusz félreértette a dolgot, azt hitte, bántani akarja a fiukat, Thétisz meg inkább visszavonult a tenger fenekére, nem fáradt a magyarázkodással. Péleusz nevelőket fogadott Akhilleusz számára, Kheirón, a kentaur nevelt igazi harcost a fiúból, a legenda szerint medveagyvelővel és oroszlánhússal etette, ennek és a nevelésnek meg is lett az eredménye, a tinédzser Akhilleusz mindent megtanult, amire szüksége volt, kardforgatást, orvoslást, éneklést.
Tehát minden adott volt, hogy igazi hős váljék Akhilleuszból, és ő sem vágyott semmi másra. Igen ám, de amikor anyja hírét vette a Paris okozta incidensnek és az akháj királyok hadba vonulásának, elrejtette a fiút Szkürosz szigetén. Így az ifjú dalia elvegyülhetett Lükomédész király lányai között, természetesen női ruhában. A beolvadás abból a szempontból nem volt túl sikeres, hogy Déidameia, a király egyik lánya meglehetősen közel került hozzá és gyermekük is született, akit Neoptolemaiosznak neveztek el és akinek szintén jutott szerep a trójai háborúban.
De ne ugorjunk ennyire előre az időben. Agamemnón mükénéi király égen s földön kerestette Akhilleuszt, hiszen Kalkhasz, az akháj hadsereg hivatalos jósa megjövendölte, hogy a Trója ellen indított hadjárat nem lehet sikeres Akhilleusz nélkül. Amikor nyomára bukkantak, Agamemnón nem bízott semmit sem a véletlenre, magát Odüsszeuszt (Diomédész kíséretében) küldte Szküroszra, hogy meggyőzze Akhilleuszt, tartson velük Trójába. Odüsszeuszék kereskedőnek öltöztek be, és így könnyedén bejutottak a palotába, hogy portékéikat a király lányainak megmutassák, és mit ad Isten, egy kard is az áru közé keveredett. Amikor megbeszélt időben és jelre csetepaté támadt, és mindenki fejét vesztve menekülni kezdett, egyedül Akhilleusz nyúlt a kardért, felfedve valódi énjét Odüsszeuszék előtt. A két királynak nem kellett sokat győzködnie a dicsőségre éhes harcost, nem tarthatta vissza kedvese, az éppen gyermeket váró Déidameia, sem az ő kezével járó fele, majd egész királyság, ahol boldogan, hosszú évtizedekig uralkodhatott volna.
Elindultak hát Trója felé, Akhilleusz mögött ott volt apja serege, és magáénak tudhatta Péleusz páncélját, gerelyét és halhatatlan lovak vontatta harci szekerét. Kilenc éven keresztül bizonyította is rátermetteségét a harcmezőkön, a trójaiak rettegték, az akhájok bámulták tetteiért. Egyetlen ember volt csak, akinek a bögyében volt Akhilleusz, Agamemnonnak, a főparancsnoknak. A mükénéi király ugyanis gyarló jellem volt, nem vette be a gyomra, hogy egy nála alacsonyabb rendű katona népszerűbb vagy hősiesebb legyen nála. Ez a féltékenység, majd gyűlölet aztán nagy bajokhoz vezetett, majdnem az egész sereg vesztét okozta.
A háború tizedik esztendejébe léptek, és még nem látszott a vége. Az akháj katonák nyugtalanok voltak, valljuk be, jogosan, hiszen a beígért hadizsákmányból semmit sem láttak eddig. Ráadásul honvágy is gyötörte őket, haza akartak menni. Akhilleusz a szomszédos királyságokban portyázott embereivel, hogy kicsit lecsitítsa őket. Az egyik hadjárat után magukkal hozták Apollón papjának, Khrüszésznek a leányát is, aki Agamemnónnak jutott a javak szétosztásánál. Akhilleusznak azidőtájt csak egy nő kellett, a szépséges Briszéisz, akit még egy régebbi portya alkalmával szerzett magának, viszont szerelem lett a vége. Hamarosan megjelent a táborban Khrüszész és kérte az akhájokat, hogy busás váltságdíj ellenében adják neki vissza lányát. Agamemnón azonban kötötte az ebet a karóhoz, nem kívánt megválni a lánytól. Khrüszész ekkor Apollónhoz fohászkodott, aki meghallgatta imáit, alászállt az Olümposzról és döghalállal kezdte sújtani az akhájokat. A helyzet egyre csak rosszabbodott, de Agamemnón nem tett semmit. Akhilleusznak elege lett, összehívta a katonai tanácsot, hogy találjanak valamilyen megoldást, ezzel viszont végleg kivívta Agamemnón haragját.
Ebben a helyzetben a hivatalos jós véleményét is ki kellett kéni, Kalkhasz pedig azt mondta, csak akkor tudják Apollónt megfékezni, ha ingyen és bocsánatokkal tűzdelve elengedik Khrüszész lányát. Agamemnón aljas módszerekhez folyamodott, a jóst lehurrogta, Akhilleuszt sértegetni kezdte, majd nagy kegyesen, a hadsereg érdekében lemondott a lányról, cserébe viszont magának követelte Akhilleusz szerelmét, Briszéiszt. Érdekes módon Akhilleusz hagyta, hogy az események ilyen irányba mozduljanak, pedig Briszéisz sosem tudta neki megbocsátani ezt a lépését. A harci becsület még mindig fontosabb volt, ezért megkérte anyját, hogy segítsen neki. Thétisz közbenjárt Zeusznál, így a trójaiak kaptak egy kis segítséget, Hector azt a "felső" utasítást/sugallatot kapta, hogy támadja meg az akhájokat, most, hogy Akhilleusz nélkül kell harcolniuk. Mindez azt a célt szolgálta, hogy Agamemnón lássa, Akhilleusz nélkül semmire sem mennek, (nem is mentek), és hogy könyörögjön neki a bocsánatáért és segítségért. Azonban amikor ez bekövetkezett, Akhilleusz átesett a ló túlsó oldalára, s bár még Briszéiszt is visszakaphatta volna, dacból és sértődöttségből azt nyilatkozta, hogy akkor harcol csak, ha maga Hector támadja meg a táborukat, de ezt sem gondolta igazából komolyan, mert már készülődött haza Phthiába.
A trójaiak ott voltak a nyakukon, a legutóbbi támadás után nem vonultak vissza a városba, így csak órák kérdése volt, mikor ütnek rajtuk megint. Hajnalban következett be a csapás, amikor Hector egészen az akháj hajókig eljutott, hogy felgyújtva azokat megakadályozza, hogy az akhájok a tengeren menekülhessenek el. Patroklosz közben Akhilleusz segítségét kérte, azt találta ki, hogy ha kölcsönadná a páncélját, sisakját és feyvereit, akkor a trójaiak azt hinnék, maga a legyőzhetetlen Akhilleusz tör ellenük és hagynák a fenébe az akháj hajók elpusztítását. Akhilleusz csak addig habozott, amíg meg nem látta az első tűzcsóvát, még seregét is barátja rendelkezésére bocsátotta. Az Akhilleuszként fellépő Patroklosz és az akhájok visszaverték a trójaiakat a város faláig, ott azonban kiderült a turpisság, Patroklosz nem merte használni ugyanis Akhilleusz gerelyét, túl súlyos volt neki. Apollón súgott a trójaiaknak egyébként, és ez okozta Patroklosz vesztét, a végső döfést Hector adta neki.
Akhilleusz minden sértettségéről megfeledkezett, amikor tudomást szerzett legjobb barátja haláláról. Patroklosz holtteste fölött bosszút fogadott. Igen ám, de fegyverei az ellenség kezébe kerültek, így anyját kérte, legyen a segítségére. Kérését az istenek teljesítették, fegyvereit az istenek fegyverkovácsa, Héphaisztosz készítette, méghozzá egyetlen éjszaka alatt. Akhilleusz kibékült Agamemnónnal, aki mindenki szeme láttára kért tőle bocsánatot, még Briszéiszt is visszaadta.A Patroklosz halála utáni első csatában Akhilleusz csakis Hectorra koncentrált. Apollón, aki Tróját védte, többször is segített Hectornak, így elég sokáig el tudott menekülni a vérre szomjazó akháj elől. Aztán egyszer végre szembekerültek egymással. Hector párbajra hívta és felajánlott Akhilleusznak egy egyezséget, miszerint aki győz, az kiadja a legyőzött holttestét honfitársainak. Akhilleusz csak a kihívást fogadta el, el is kezdődött a nagy küzdelem. Hectornak egy pontnál menekülnie kellett, háromszor körbefutotta Trója falait. Ekkor egy másik isten is közbeavatkozott, és ez lesz Hector veszte. Athéné istennő volt az, aki azt súgta Hectornak, hogy küzdjön meg férfiasan Akhilleusszal, azonban nem segítségül szánta ezt, pont ellenkezőleg. Azt kívánta, hogy Trója elessen. A végső küzdelemben aztán Akhilleusz diadalmaskodott.
Hector holttestét harci szekerére rögzítette, és így járta körbe Tróját, háromszor is. Majd visszatért vele az akháj táborba. A holttest további meggyalázását Priamosz király érkezése szakította meg, Hector apja fia földi maradványaiért jött, hogy méltón eltemethessék. Akhilleusz annyira meghatódott Priamosz tettén, hogy nem is ellenkezett, sőt a csatát is felfüggesztette 12 napra, hogy a gyászszertartást megtarthassák a trójaiak. Akhilleusz számára is hamarosan bevégeztetett, maga Apollón tett róla, hogy így legyen. Paris nyílvesszejét irányította Akhilleusz bokájához. Amikor az akháj hős kitépte a nyilat, az alattomos horgok nagy darabot kiszakítottak a húsából, ereket is elvágva ezzel, és Akhilleusz annyi vért vesztett rövid idő alatt, hogy távozott az élők sorából. Utolsó szavaival még megátkozta Apollónt és a trójaiakat.
Az akhájok csak hosszas küzdelem során tudták visszaszerezni holttestét. Egy óriási máglyán hamvasztották el a legnagyobb akháj hőst, a tüzet maga Héphaisztosz isten gyújtotta meg. Akhilleusz hamvait összekeverték Patrokloszéval, közös sírjuk fölé pedig hatalmas halmot emeltek, hogy hirdesse a két hős örökös dicsőségét.
