Akhilleusz szüleinek az esküvője miatt tört ki a trójai háború.

Na nem közvetlenül, de minden ott kezdődött, hogy Péleusz phthiai király és Thetisz tengeristennő mennyegzőjére egy bizonyos Erisz istennő nem kapott meghívást. Márpedig Erisz a viszály istennőjeként nem hagyhatta megtorlás nélkül ezt a sértést. Ezért dobta a "legszebb nőnek" felirattal ellátott almát Athéné, Aphrodité és Héra közé, és mint tudjuk, Parisra bízták a döntést, aki végül a legszebb nő szerelméért Aphroditét választotta. A világszép Helené viszont éppen férjhez ment Menelaoszhoz, de a szerelem istennőjét ez nem tántorította vissza attól, hogy az eseményeket olyképpen befolyásolja, hogy Paris hamarosan Spártában kössön ki, majd megszöktesse Helenét, és a konfliktus békés rendezése helyett a háborút válasszák. Hát így kezdődött minden, bár közben eltelt jó néhány év.

Odüsszeusz tehát csatlakozott az akháj seregekhez, és nemcsak az egyik legjobb harcosként vett részt a háborúban, hanem mint kiváló tanácsadó és diplomata, többet között a híres trójai faló is az ő ötlete volt, de erre természetesen visszatérek még később.

Nem kezdhettek a görögök háborút anélkül, hogy hivatalos jósukat meg ne kérdezzék esélyeikről, így a hivatalban lévő prófétának, Kalkhasznak is nyilatkoznia kellett. A jóslat a következőképpen szólt: Tróját csak akkor tudják elfoglalni, ha Akhilleusz is velük megy. Igen ám, de Akhilleusz anyja, Thetisz tengeri istennő egy másik próféciáról is tudott, amiben az állt, hogy ha Akhilleusz részt vesz a trójai háborúban, onnan élve nem tér vissza, igaz dicsőséges halált fog halni. Mi számít jobban egy anyának, ha fia életéről van szó? Thetisz szerette volna, ha fia hosszú életű legyen, ezért elrejtette Akhilleuszt Szkürosz szigetén. Ez még csak hagyján, de szegény AKhilleusznak női ruhában kellett napjait tengetni, Lükomédész király lányainak társaságában. Persze az ilyen svindlik nem maradhattak örökké titokban, Agamemnón is kinyomoztatta, és Odüsszeuszt küldte el a küldetés befejezéséhez. Vele tartott Diomédész argoszi király is, és kereskedőknek öltözve könnyedén bejutottak a királylányokhoz. Kiterítették portékájukat a hölgyek előtt, volt ott ékszer, ruha, csecsebecse, minden, ami nők számára érdekes lehet, de Odüsszeusz mintegy véletlenül egy kardot is odarakott. Kísérőik, akik kint várakoztak, a megadott jelre elkezdték fegyvereiket csörtetni, mire a királykisasszonyok a szélrózsa minden irányába szétszéledtek, hogy elrejtőzzenek, Akhilleusz viszont egyből a kard után kapott, s így le is leplezte magát. Nem kellett sokat győzködni, hamarosan barátjával, Patroklosszal és apja seregével megérkezett Aulisz kikötőjébe, ahonnan már az akhájokkal együtt Trója felé vették az irányt.

Odüsszeusz tehát boldogan töltötte napjait kis családjával, de nem sejthette, hogy az istenek gyarlóságának köszönhetően jó nagy kalamajka keveredik, ami aztán évtizedekre megváltoztatja sok ember életét.

Ahogy azt már említettem, sok szép nő keze volt a dologban. Az egészet Erisz, a viszály istennője indította el, aki felhúzta az orrát, hogy egy bizonyos esküvőre nem hívták meg. Mint tudjuk, ez még sosem sült el jól, most sem. Nem hiába volt Erisz, az aki, bosszúból egy almát hajított a három másik istennő, Héra, Aphrodité és Pallas Athéné közé. Az almán ez állt: a legszebb nőnek. Klasszikus, ugye.

Természetesen nem tudtak az isteni hölgyek megegyezni, így nem tudtak mást tenni, Zeusz elé járultak, döntsön ő. Zeusz pedig a háta közepére nem kívánta viselni esetleges rossz döntése következményeit, bárkit választott volna, a másik két istennőtől nem lett volna többé nyugta, tehát passzolt. Megbízta Hermészt, az istenek követét, keresse meg a száműzetésben élő Paris herceget, aki hegyi pásztorként élt és fogalma sem volt, hogy valójában Priamosz trójai király fia. Paris születése előtt egy nappal anyja, Hekabé azt álmodta, hogy egy égő fáklyát hozott a világra, ami aztán felgyújtotta Tróját. A hivatalos jós ezt úgy értelmezte, hogy a születendő gyermek Trója vesztét fogja okozni. Priamosz óvatos király volt, megszabadult fiától, de egy nőstény medve, majd később egy pásztor vette gondjaiba Parist. Jó kiállású ifjúvá cseperedett, testi erejével kitűnt a többi pásztor közül, sokszor ő védelmezte meg társait a vadállatoktól vagy a rablóktól. Tulajdonképpen semmi nyoma nincs annak, hogy szúrta ki Zeusz éppen őt, de eresszük is ezt a szálat el, térjünk inkább vissza a konfliktushoz.

Gyakorlatilag mindenki hallott már Odüsszeuszról, aki elmúlt 16 éves, hiszen kötelező olvasmányként végig kellett szenvedni az Odüsszeiát. Jó néhány filmben megjelent már fő- vagy mellékszereplőként, de sosem tudták visszaadni nekem azt a képet, amit gyerekkoromban kialakítottam magamnak. Esti mese gyanánt ugyanis Odüsszeusz illetve a többi görög hős kalandjait hallgattam, apukám előadásában. Az, hogy irodalom szóbeli érettségin is ezt a tételt húztam, már csak hab volt a tortán. Azt hiszem, ezek az előzmények tulajdonképpen predesztináltak arra, hogy most leírjam az én Odüsszeusz verziómat.

Hogy hős, tudjuk. Nincs még egy ilyen karakter, legalábbis nagyon kevés, aki ennyit utazott volna és ennyi kalandon ment volna keresztül, a görög mondavilágban semmiképpen sem.

Származását tekintve még az is lehet, hogy volt köze atyai ágon Zeuszhoz, a legfőbb istenhez, anyai ágon pedig Hermész vérvonalát vitte tovább. Nem tudunk semmi biztosat, csak annyit, hogy apja Laertész volt, aki még fiatal korában lett elkönyvelve, mint hős, de előkelő származásról nem szólt a fáma. Odüsszeusz egy jó házasság révén lett ithakai király, az már más kérdés, hogy jól kufárkodott a hozománnyal, hiszen igazságos és bölcs király volt, aki a szomszédos uralkodókkal is baráti viszonyt ápolt. A jó házasság pedig jelen esetben nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is értendő. Már feleségét is ravaszsággal kellett megszerezni Odüsszeusznak, Penelopét ugyanis apja, Ikariosz nem akarta férjhez adni. Mit tesz ilyenkor egy szerelmes, de ettől még csavaros észjárását is használni bíró görög mondahős? Trükkhöz folyamodik.