Odüsszeusz tehát boldogan töltötte napjait kis családjával, de nem sejthette, hogy az istenek gyarlóságának köszönhetően jó nagy kalamajka keveredik, ami aztán évtizedekre megváltoztatja sok ember életét.
Ahogy azt már említettem, sok szép nő keze volt a dologban. Az egészet Erisz, a viszály istennője indította el, aki felhúzta az orrát, hogy egy bizonyos esküvőre nem hívták meg. Mint tudjuk, ez még sosem sült el jól, most sem. Nem hiába volt Erisz, az aki, bosszúból egy almát hajított a három másik istennő, Héra, Aphrodité és Pallas Athéné közé. Az almán ez állt: a legszebb nőnek. Klasszikus, ugye.
Természetesen nem tudtak az isteni hölgyek megegyezni, így nem tudtak mást tenni, Zeusz elé járultak, döntsön ő. Zeusz pedig a háta közepére nem kívánta viselni esetleges rossz döntése következményeit, bárkit választott volna, a másik két istennőtől nem lett volna többé nyugta, tehát passzolt. Megbízta Hermészt, az istenek követét, keresse meg a száműzetésben élő Paris herceget, aki hegyi pásztorként élt és fogalma sem volt, hogy valójában Priamosz trójai király fia. Paris születése előtt egy nappal anyja, Hekabé azt álmodta, hogy egy égő fáklyát hozott a világra, ami aztán felgyújtotta Tróját. A hivatalos jós ezt úgy értelmezte, hogy a születendő gyermek Trója vesztét fogja okozni. Priamosz óvatos király volt, megszabadult fiától, de egy nőstény medve, majd később egy pásztor vette gondjaiba Parist. Jó kiállású ifjúvá cseperedett, testi erejével kitűnt a többi pásztor közül, sokszor ő védelmezte meg társait a vadállatoktól vagy a rablóktól. Tulajdonképpen semmi nyoma nincs annak, hogy szúrta ki Zeusz éppen őt, de eresszük is ezt a szálat el, térjünk inkább vissza a konfliktushoz.
Tehát egy szép napon Paris éppen a nyáját legeltette az Ida-hegyen, és szerelmét, Oinóné nimfát várta, amikor megjelent Hermész a három istennő társaságában. A követ átnyújtotta a "legszebb nőnek" felirattal ellátott aranyalmát Parisnak, és ismertette feladatát. Paris legszívesebben ott hagyott volna csapot s papot, de belátta, hogy Zeusszal nem jó ujjat húzni. (Vele sem.) Méregette, nézegette az istennőket, de nem tudott dönteni, mindhármat szépnek látta. A nők egyre csúnyább eszközökhöz folyamodtak, hogy befolyásolják a fiút, magukat méltatták, a másik két nőt a végletekig lehúzták, mindezt hasztalan. Paris döntésképtelenségét és mélységes zavarát látván a nők taktikát váltottak, mindenki ígért valamit. Héra felajánlotta Parisnak, hogy Ázsia urává teszi, Athéné hadi győzelmekkel kecsegtette, Aphrodité pedig azt mondta, ha őt választja, akkor Paris cserébe feleségül kapja a világ legszebb nőjét. Nem volt éppen tisztességes versengés, de a görög mitológia és mondavilág nem erről híres. Paris úgy döntött, hogy a saját preferenciái alapján fog dönteni, nem voltak világra törő tervei, így sem Ázsia, sem a győzedelmes csaták nem vonzották. De egy világszép feleség gondolata megdobogtatta a szívét, így az almát Aphrodité kapta. (Erisz pedig dörzsölhette a markát, hiszen nem akármilyen viszály kerekedett ennek a döntésnek és következményeinek köszönhetően.)
Hogy ki volt a legszebb nő a világon? Emberek és istenek is egyaránt úgy gondolták, hogy Helené az, aki Zeusz és Léda szerelemgyermeke volt, és Tündareosz spártai király mostohaleánya. Mint azt már tudjuk, Helené éppen hozzáment Menelaoszhoz, így naiv fejjel azt gondolhatnánk, hogy Aphrodité kitalált valami mást, vagy esetleg megtalálja a második legszebb nőt. De a szerelem mindenható istennőjeként ragaszkodott az A tervhez, még akkor is, ha ezzel óriási bonyodalmakat okozott családok és nemzetek között.
Paris nem maradhatott örök életére pásztor, valahogyan tudomást kellett szereznie származásáról. Anyja, Hekabé az eltelt hosszú évek alatt nem tudta elfelejteni fiát, egyre csak gyászolta. Priamosz ünnepi játékokat rendezett, amit fia emlékének ajánlott. A fődíj egy fenséges bika volt, ami a királyi gulyából származott és amelyre, mit ad isten, Paris vigyázott. Fájt a szíve a fiúnak a bikáért, ezért elhatározta, hogy személyesen vezeti be az állatot a városba, hogy láthassa, kihez kerül. Aztán ahogy nézte a versenyzőket, elhatározta, ő is benevez, mert ha nyer, akkor visszakerül hozzá kedvelt bikája. Férfias küzdelmekben győzött le mindenkit, még testvérét, a király kedvenc fiát, Hectort is, akit fő esélyesként tartottak számon. Igen ám, de a a király fiai nehezen viselték, hogy egy senkiházi pásztor győzedelmeskedett felettük, így a fegyvertelen Paris kénytelen volt Zeusz oltáránál menedéket keresni. Kasszandra, a jósnő és látnok, nyomban felismerte, a királyi család így újra teljes lehetett. Mindenki annyira boldog volt, hogy meg sem hallották Kasszandra figyelmeztetését, hogy a jóslat illetve Hekabé álma szerint Paris fogja okozni Trója pusztulását.
Nos, Parisnak nem okozott gondot, hogy beleszokjon új életébe, el is felejtette a hiú istennőket. Nem kellett volna, ugyanis Athéné és Héra bosszút fogadtak. Aphrodité nekilátott ígérete teljesítésének. Először is elültette Paris agyában a vágyódást a nők után. Második lépésként azt sugallta a fiúnak, hogy Spárta az ígéretek földje, már ami a szép nőket és a bátor férfiakat illeti, így Paris egy barátjával Spártába hajózott. Trójai előkelőségekhez méltó fogadtatásban részesültek. Paris már az első találkozáskor beleszeretett Helenébe. Menelaosznak másnap el kellett utaznia halaszthatatlan családi ügy miatt, így feleségét bízta meg, hogy gondoskodjék a vendégek kényelméről és álljon rendelkezésükre. Helené talán kissé szabadon értelmezte férje kérését, de Aphrodité keze volt a dologban, ugyanis olyan szerelemre lobbant Paris iránt, hogy elfelejtett mindent, a férjét, kislányát, a hazáját, a becsületét és Menelaosz kincstárával együtt Trójába hajózott Parissal.
Midőn Menelaosz visszatért és értesült az eseményekről, éktelen haragra gerjedt és azonal bátyjához utazott Mükénébe. Agamemnón azt tanácsolta öccsének, hogy Odüsszeusszal utazzanak el Trójába és békés úton próbálják meg rendezni a konfliktust. Paris azonban hallani sem akart arról, hogy Helenétől megváljon, ám a kincseket hajlandó volt visszaadni. Kisebb lett volna a gond, ha Priamosz, Paris atyja nem foglal állást fia mellett, de mivel nem ez történt, csak egy út volt, a háború. Agamemnón az öccsét ért sérelem miatt az összes akháj királyt felszólította a hadviselésre, azonban Odüsszeusz ezt figyelmen kívül hagyta. Otthon akart maradni családjával, nem akart más feleségéért harcolni.
De Agamemnón nem akart egy ilyen eszes és kiváló harcos nélkül hadba indulni, ezért elküldte Palamédészt Odüsszeuszért. A két okos görög hős mindent bevetett, hogy túljárjon a másik eszén. Odüsszeusz magát együgyűnek tettetve elkezdte a földjét sóval beszántani. Palamédészt azonban nem ejtették a fejére, sejtette, hogy ez csak kibúvó, így fogta Odüsszeusz kisfiát, Telemakhoszt, és lerakta a szántásba, pont az igavonó állat elé. Odüsszeusz persze leállt, nem akarta, hogy kisfiának baja essen, így azt is bizonyította, hogy az esze bizony a helyén van, és igenis szükség van rá a Trója elleni háborúban.
Azt azonban senki sem gondolta volna, hogy ez hosszú-hosszú évekre elszakítja hősünket családjától...
