Gyakorlatilag mindenki hallott már Odüsszeuszról, aki elmúlt 16 éves, hiszen kötelező olvasmányként végig kellett szenvedni az Odüsszeiát. Jó néhány filmben megjelent már fő- vagy mellékszereplőként, de sosem tudták visszaadni nekem azt a képet, amit gyerekkoromban kialakítottam magamnak. Esti mese gyanánt ugyanis Odüsszeusz illetve a többi görög hős kalandjait hallgattam, apukám előadásában. Az, hogy irodalom szóbeli érettségin is ezt a tételt húztam, már csak hab volt a tortán. Azt hiszem, ezek az előzmények tulajdonképpen predesztináltak arra, hogy most leírjam az én Odüsszeusz verziómat.

Hogy hős, tudjuk. Nincs még egy ilyen karakter, legalábbis nagyon kevés, aki ennyit utazott volna és ennyi kalandon ment volna keresztül, a görög mondavilágban semmiképpen sem.

Származását tekintve még az is lehet, hogy volt köze atyai ágon Zeuszhoz, a legfőbb istenhez, anyai ágon pedig Hermész vérvonalát vitte tovább. Nem tudunk semmi biztosat, csak annyit, hogy apja Laertész volt, aki még fiatal korában lett elkönyvelve, mint hős, de előkelő származásról nem szólt a fáma. Odüsszeusz egy jó házasság révén lett ithakai király, az már más kérdés, hogy jól kufárkodott a hozománnyal, hiszen igazságos és bölcs király volt, aki a szomszédos uralkodókkal is baráti viszonyt ápolt. A jó házasság pedig jelen esetben nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is értendő. Már feleségét is ravaszsággal kellett megszerezni Odüsszeusznak, Penelopét ugyanis apja, Ikariosz nem akarta férjhez adni. Mit tesz ilyenkor egy szerelmes, de ettől még csavaros észjárását is használni bíró görög mondahős? Trükkhöz folyamodik.

Történt ugyanis, hogy a spártai király, Tündariosz mostohalánya, a világszép Helené (Zeusz és Léda szerelmének gyümölcse) eladósorba került. A hír futótűzként terjedt el, és gyakorlatilag minden valamire való királyfi, aki nősülni akart, vagy hallott Helené szépségéről, megjelent Tündariosz palotájában. Ennyi kérő egy helyen nem is bírt sokáig viszály nélkül megmaradni. Odüsszeusz, amikor meghallotta a hírt, rögtön Spártába utazott, mintha ő is egy lenne a sok udvarló közül, azonban egészen más célok vezérelték. Akkoriban szokatlannak tűnő tanácsot adott a kezét tördelő és bőség zavarában szenvedő uralkodónak: hagyja, hogy Helené maga válassza ki a férjét, így elkerülheti a többi elutasított kérő későbbi bosszúját, ami igencsak megfontolandó érv volt. Az összes kérőt megeskették, hogy elfogadják a lány döntését és támogatják frigyét, akárki is legyen a kiválasztott. Helené Menelaoszt választotta, aki egyébként nővére sógora volt.

És hogy ez miért volt hasznára Odüsszeusznak? A hálás Tündareosz meggyőzte bátyját, Ikarioszt, hogy ugyan gondolja már meg magát, és mégis adja férjhez lányát, méghozzá Odüsszeuszhoz. A csel bejött, Penelopé Odüsszeusz felesége lett, boldogan éltek, született egy fiuk, Telemakhosz.

A szép nőkkel azonban mindig csak a baj van, főleg, ha nem csak földi halandók folynak bele a történésekbe, hanem istennők is, abból is mindjárt négy.